Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kína első császára

2012.02.05

Qin Shi Huangdi

Qin Shi Huangdi (Qin Shi-huang, Csin Si Huang-ti, Csin Si-huang, élt i. e. 260–210, uralkodott i. e. 247–221–210) Kína első császára, a Kínai Császárság megalapítója volt.

Ying Zheng (Jing Cseng) néven eredetileg Qin (Csin) állam királya volt. 238-ban érte el a nagykorúságot, addig régensként Lü Buwei (Lü Pu-vei) kormányzott helyette. 238 után gyorsan leszámolt a hatalmát fenyegető belső klikkekkel, és minden hatalmat a saját kezében összpontosított. I. e. 230-ban átfogó hadjáratsorozatot indított a többi kínai állam ellen, aminek eredményeként i. e. 221-ben az összes kínai területet egyesítette. Ekkor felvette a „császár” (huang-ti) címet, és Qin Shi Huangdi (Csin Első Császára) néven uralkodott.

I. e. 221 után hozzálátott az addig számtalan független részből álló terület egységes birodalommá szervezéséhez. Qin állam hagyományainak megfelelően legista politikát követett: szigorú törvényeket adott ki, az országot 48 tartományra osztotta fel, és hogy a régi arisztokráciát meggyengítse, a hat meghódított fejedelemség vagyonosait családjukkal együtt fővárosába, Xianyangba (Hszienjang) költöztette. A legyőzött ellenség fegyvereit beolvasztotta, és óriási szobrokat öntetett belőlük. A fejedelemségeket korábban egyes helyeken falak választották el egymástól, ezeket az egyesítés után Qin Shi Huangdi lebontatta, ezzel egy időben viszont a birodalma északi határán a barbárok elleni védelmet szolgáló falszakaszokat összekötötte, és így létrehozta a Kínai Nagy Falat.

Egységesítette a pénzt, a mértékegységeket, a kocsitengelyeket és az írásjegyeket. A birodalom hivatalos írásává a Qin államban addig használatos ún. „kispecsét-írást” tette meg. Igyekezett teljesen megbolygatni és átalakítani az addigi társadalmi rendet, felszámolni az örökletes arisztokrácia uralmát. Minden területen kemény, legista intézkedéseket hozott, ami miatt a konzervatív, múltba forduló konfuciánus írástudók szembeszegültek vele. Az ellenállás letörése érdekében a főminiszter, Li Si (Li Sze) javaslatára Qin Shi Huangdi elrendelte, hogy – bizonyos gyakorlati hasznú, vagyis a jóslással, orvoslással vagy földműveléssel foglalkozó, illetve a császári könyvtár tulajdonában lévő – könyveken kívül égessenek el minden könyvet a birodalomban. Később a tiltakozó konfuciánus tudósokat élve elásatta a főváros piacterén. Mindemellett nagyszabású építkezéseket rendelt el országszerte. A Nagy Falon kívül hatalmas császári palotát építtetett, illetve hegynyi méretű síremléket emelt magának. 210-ben egy körutazáson váratlanul meghalt. Erőszakkal létrehozott birodalma néhány éven belül, i. e. 206-ban összeomlott. A Qin-házat Kína trónján a Han-dinasztia követte.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Qin_Shi_Huangdi

 

Shih huang-ti

pinyin átírással SHI HUANGDI, személynevén CHAO CHENG (szül. Kr. e. 259. k. Ch'in, Északnyugat-Kína - megh. Kr. e. 210/209), a Ch'in-dinasztia császára (Kr. e. 221-210/209), és az első egyesített kínai birodalom létrehozója.

Apja Chuang Hsiang (az északnyugat-kínai Ch'in állam későbbi királya) volt, aki akkoriban Chao államban tartózkodott túszként. Anyja egykor egy Lü Pu-wei nevű gazdag kereskedő ágyasa volt; Lü üzleti érdekből trónra segítette Chuang Hsiangot, bár eredetileg nem ő volt a trónörökös.

Amikor Cheng 13 évesen, Kr. e. 246-ban névleg trónra lépett, Ch'in Kína legerősebb állama volt, és alkalmasnak tűnt a birodalom egyesítésére. A központi államok barbár országnak tartották Ch'int, ám a nyugati határvidék biztonságot nyújtó magas hegységei között fekvő birodalom (melynek központja a mai Senhszi tartomány területén volt) erős államapparátussal és jól szervezett, ütőképes hadsereggel rendelkezett.

Kr. e. 238-ig, amíg Cheng el nem érte a nagykorúságot, Lü Pu-wei kormányzott helyette. Cheng első királyi rendelete az volt, hogy kivégeztette anyja akkori szeretőjét, aki ellene szövetkezett, Lüt pedig száműzte. Egy korábbi dekrétum, mely minden idegent kiutasított az országból, megfosztotta volna a királyt legfontosabb tanácsadóitól, ezért a későbbi főtanácsos, Li Ssu biztatására az uralkodó hatályon kívül helyezte azt. Kr. e. 221-re a kiterjedt kémrendszer, megvesztegetések és a hadvezérek könyörtelen hadműveletei segítségével Cheng sorra kebelezte be a Kína területén osztozó hat másik rivális államot. Az utolsó ellenséges királyság, Ch'i meghódításával Cheng Kr. e. 221-ben megszerezte a végső győzelmet: Kína egész területére kiterjesztette a Ch'in állam hatalmát.

Cheng felvette a legendás uralkodók szent címeit, és a Ch'in Shih huang-ti (Ch'in első császára) titulussal illette önmagát. Határtalan önbizalommal azt állította, hogy dinasztiája 10 000 nemzedéken át uralkodni fog.

Bevezetett számos reformot, melyekkel a központi kormányzást igyekezett erősíteni, és megakadályozni a független alkirályok felemelkedését. Li Ssu tanácsát követve véget vetett a birodalomban a földbirtokosok helyi hatalmának, s fővárosában, Hsien-yangban telepítette le őket (a mai Hszian közelében). Az országot több tucat katonai körzetre osztotta, melyek élére egy-egy katonai és civil vezetőt állított. Az élet minden területét igyekezett rendszerbe foglalni, ezért mindent szabványosított a súly- és űrmértékektől kezdve a kocsik tengelyhosszán át az írott nyelvig és a törvényekig. Megkezdte az út- és csatornahálózat kiépítését, és összekapcsolta az északi barbár törzsek ellen létrehozott erődöket - így jött lére a Nagy Fal.

Kr. e. 220-ban Shih huang-ti birodalmi körútra indult; ezt uralmának hátralévő 10 esztendejében gyakran újra megtette. Az ország közigazgatási rendszerének felülvizsgálata mellett mindig szakított időt arra, hogy végiglátogassa a szent helyeket, és jelentse az isteneknek, hogy véghezvitte a birodalom egyesítését. Tetteit kőtáblákon is megörökíttette.

Gyakori utazásainak másik oka az volt, hogy érdekelte a mágia és az alkímia, és olyan mestereket keresett, akik elkészíthetik neki a halhatatlanság elixírjét. Kr. e. 219 körül, az egyik ilyen utazás sikertelensége után a császár mágusokat hívott udvarába. A konfuciánus tudósok tiltakoztak, és sarlatánoknak nevezték a mágusokat; e tiltakozás miatt Shih állítólag 460 tudóst kivégeztetett. A császár és a régi rendszert támogató konfuciánus tudósok között egyre mélyülő ellentét végül a Kr. e. 213-ban végrehajtott hírhedt könyvégetéshez vezetett, melynek során Li Ssu tanácsára a birodalmi könyvtár anyagán kívül máglyára vetettek minden könyvet, amely nem mezőgazdasággal, orvoslással, jövendölésekkel vagy Ch'in történetével foglalkozott.

Shih huang-ti életének utolsó évei a környezete iránti fokozódó bizalmatlanságban teltek - legalább három sikertelen merényletet követtek el ellene. A hatalmas palotájába visszahúzódott császár szinte megközelíthetetlen félistenként élte életét. Kr. e. 210-ben vagy 209-ben egy birodalmi körútja során érte a halál. Hegyoldalba vájt, csillagászati jelekkel díszített, gigantikus sírban helyezték örök nyugalomra. (A mintegy 50 km2 nagyságú síremlék feltárása 1974-ben kezdődött. A korai leletek között találtak több mint 6000 életnagyságú agyagkatonát és lovas figurát, amelyek a halott uralkodó hadseregét alkották.). Shih huang-ti halála után a régi feudális rendszer támogatói azonnal fellázadtak, aminek eredményeként a Ch'in-dinasztia összeomlott, és az uralkodói család tagjait Kr. e. 206-ban sorra megölték.

A Shih huang-ti életéről szóló információk jórészt az őt követő Han-dinasztiától származnak, melynek tagjai a konfucianizmus hívei voltak, s így igyekeztek lebecsülni a Ch'in-korszakot. A császár különös kegyetlenségéről és jellemének torzulásairól szóló történetek értékelése során figyelembe kell venni, hogy a végül győzedelmeskedő konfuciánus tudósok nem kedvelték Shih huang-tit.

Annyi bizonyos, hogy karizmatikus uralkodó volt, és minden energiáját a birodalom egyesítésére és megerősítésére fordította. Zsarnoki uralmának és drákói szigorának oka főleg az elképzeléseibe vetett szinte vallásos színezetű meggyőződés volt. A hagyományos kínai történetírás - néhány kivételtől eltekintve - embertelen, műveletlen és babonás uralkodóként mutatja be őt. A modern történészek azonban inkább az általa bevezetett közigazgatási struktúrát emelik ki, mely a későbbi kínai dinasztiák hatalmának is alapjául szolgált.